Hol volt, hol nem volt …. így kezdődnek a mesék többnyire .És van még a bevezetésben  üveghegy, kurta farkú kismalac, öreg király, legkisebb királyfi  …. sorolhatnám.És akár bevalljuk, akár nem, sokan felnőttként is szeretjük a meséket Jó, lehet nem az öreg királyosakat :).Viszont vannak történetek, amik úgymond megérintenek, ott belül .Velem is ez történt és úgy érzem el kell mesélnem, talán a végén megérted, miért.Volt egyszer egy királylány, aki már nem is volt  fiatal és szépnek  sem volt mondható és nem is egyedül élt a palotában, de sokszor érezte magát magányosnak.A királylány mindig szeretett ismerkedni és beszélgetni, érdekelték az emberek .Egyszer egy királyfi tűnt fel a királylány udvarában .Udvariasan bemutatkozott és kertelés nélkül elmondta, mi járatban az udvarban. A királylány csak pislogott a furcsa kérésen és ha jól meggondolom, akkor normális esetben sikoltozva kellett volna menekülnie, de ez nem normális eset volt, nem normális királylánnyal. Így udvariasan megköszönte a lehetőséget és szóba elegyedett a királyfival.Nap kelt fel és tért nyugovóra a királyfi és a királylány egyre többet beszélgettek.Kiderültek nagyon fontos dolgok, mind a ketten imádják a csokoládét  és a palacsintát.És ugyebár aki a csokit szereti, az rossz ember nem lehet 🙂 .És azért be kell látni mindenkinek, ezek komoly kapcsolódási pontok. A királyfi sokat mesélt és kiderült, igen tanult, világot látott, széles látókörű, de egyben igen domináns királyi sarj. A királylány hol tátott szájjal hallgatta, szíve szerint napestig a történeteit, hol tartalmas eszmecserét folytattak az élet nagy dolgairól, mert azért a királylány sem volt butának mondható. A királylány jóval kevesebbet mesélt, neki nem voltak ilyen vidám és szórakoztató történetei és volt alkalom, mikor szánalmasan érezte magát.Ettől függetlenül a királyfi nagyon megkedvelte a királylányt és nem volt egy udvarlós típus, de ha nagy ritkán valami kedveset mondott, akkor azt úgy is gondolta és tudni kellett, komoly kiváltságban van az illetőnek része.Ilyenkor a királylány nagyon  boldognak érezte magát, de amilyen gyorsan jött ez az érzés, olyan gyorsan kételkedésbe  is csapott át …. mert az ki van zárva, hogy egy ilyen királyfi pont őt akarja, a kis senkit a szürke kisegeret.Így, hogy megelőzze a királylány a csalódást, inkább egy szavát sem hitte .Ebből aztán volt haddelhad és irgum- burgum , nembeszélekveledtöbbet, de aztán csak visszahúzta a szívük?  egymáshoz őket. A királylány egyre többször kérte a királyfi tanácsát, de továbbra sem engedett a huszonegyből, a királyfi pedig egyre türelmetlenebb volt és meg volt róla győződve, hogy a királylány csak a bolondját járatja vele.Közben pedig a királylány, úgy hogy tulajdonképpen észre sem vette, tiszta szívből megszerette a királyfit.Vele kelt és vele feküdt és minden éjjel vele álmodott.De a szavak csak szavak maradnak, ha nem követik tettek, akkor még a legszebb mesében is elkopnak és súlyukat vesztik.És mai napig nem tudni, de csak valami csúf , gonosz varázsló ármánykodása lehetett, hogy a királyfi és a királylány sosem volt ugyanabban az időben a kerek erdő  jobb sarkában .Pedig mindig mindketten elindultak, elmondásuk szerint.Ebből aztán nagy vita kerekedett, a királyfi csalódott volt és nem csomagolta be a mondandóját sem bársonyba, sem selyembe, véget vetett  a mesének.A királylánynak hullott a könnye estétől reggelig és reggeltől estéig, emésztette a bánat.Ha az életét kellett volna adnia, azt is odaadta volna a királyfi egyetlen öleléséért, mert tudta,ha a szemébe nézhetne, szavak nélkül a szemei beszélnének és minden bűne megbocsájtást nyerne. De a királyfit a föld nyelte el.Teltek a napok, a hetek a hónapok és a mondás ellenére, az idő ezt a sebet nem gyógyította be.Hiába jöttek más királyfik, hercegek, hős lovagok  és kedvelték meg a királylányt, kedvesen elbeszélgetett velük, udvariasan megköszönte a szép szavakat és elbújt a kastély legmagasabb tornyának  szobájába, ahol senki nem érheti el .Egy szép napon,  mikor már nem is reménykedett a királylány, újra feltűnt a királyfi.Szavakkal leírni nem lehet azt a boldogságot, amit a királylány érzett .Beszédbe elegyedtek és  a királylány őszintén elmondta mit érzett  és sikerült a királyfival megbeszélni a történéseket .Újra bebizonyosodott, hogy a csúnya királyfiúknak  is van szívük. A királylány boldog volt, ha már nem is lehet a királyfié, de barátok maradnak és időnként beszélgethetnek és a királylánynak ez is nagyon sokat jelentett. De a királyfi egyre ritkábban lovagolt be a palota  udvarába és ha jött is, udvarias de távolságtartó volt és már nem időzött sokáig. A találkozások már inkább több fájdalommal jártak a királylánynak mint örömmel, mert bár nem volt szavakkal kimondva, de nem volt igény a társaságára .Fájdalmas lett volna, de egyértelműbb, ha nem magától kell erre rájönnie és nem alázkodik meg morzsákért, bár senki nem kényszerítette erre …..csak még a szívével gondolkozott, nem az eszével.Az élet, a maga kiszámíthatatlan módján , időnként összesodorja őket, egy egy szó erejéig, de hogy ki mit érez, gondol, azt titok fedi, talán örökre?Ha a királyfi és a királylány egymásra találtak volna, az én mesém is tovább tartott volna …..itt a vége, fuss el véle!

A szerelem (…) nem múlik el, nem változik át, nem csökken, nem lesz hidegebb. Ha nem látod, akkor is veled, benned van, ha nem ismered, akkor is tudod, hogy létezik, ha otthagy, akkor is tudod, hogy szeret. Pedig lehet, hogy sohasem mondta ki, soha nem ért hozzád, soha nem keresett, csak megtalált……

 

Minden ember gyári hibás. Én is, te is. Azt hiszed, te nem vagy “hülye”? Mégis szeretlek. Abban a hatalmas zsákban, amelyet a lelkemben nyitottam neked, minden rossz tulajdonságod belefér. Reggelig tudnám sorolni, mi miatt nem vagy szeretetre méltó. Mégis szeretlek!

VÉGE