Fáradtan ballagott munka után az autójához.Megint azon kapta magát álmodozik. Mennyire jó lenne, ha most  itt várná Ő. Mennyire szentimentális, ébredj már fel Csipkerózsika! A mesék csak a fejedben léteznek. Beült az autóba és hátradőlt az ülésen, becsukta a szemét és felsóhajtott. De hosszú és pocsék nap volt gondolta. Mit finomkodik itt, kérdezte magától. Kifejezetten szar nap volt, mostanában egyre rosszabb  minden. És sokan Őt találják meg, hogy kiöntsék a szívüket, mert remek hallgatóság, diszkrét és mindig van egy két vigasztaló szava, vagy értelmes gondolata . Sokszor elég csak figyelmesen végighallgatni a másikat, hagyni hogy kibeszélje ami fáj. Pont ma mondta egyik kolléganője egy kifakadása után, hogy ne haragudjon, hogy mindig a nyakába borítja a gondjait, mert gondolja neki is van.Van, gondolta… fogalmunk sincs, sokszor mi lapul a mosolya mögött. Azt hiszem lenne meglepetés ha belelátnának a lelkébe. A megtestesült nyugalom és kiegyensúlyozottság mögött, tornádók tombolnak. Hordják az összetört szíve és lelke darabjait fel s le, de ez csak rá tartozik és max  még egy emberre, de ….. Elindult,  bekapcsolta a rádiót. Egy nagyon szép dal szólt épp. Próbált nem sírni, de hiába. A könnyek engedély nélkül folytak végig az arcán. Kénytelen volt félreállni, olyan hévvel tört ki belőle a zokogás. A kormányra borulva sírt, nem tudja meddig maradt úgy. Szokták mondani, az ember  ha sír, magát siratja…. hááát. Meg ki kell adni a fájdalmat az segít. A francot segít…a tények, akkor is tények maradnak. Talán az az őrült feszítő érzés enyhül picit, de a fájdalom, a másik elvesztésének a fájdalma, ott marad. Azt is mondják, mindenki pótolható…. hülyeség. Dühös volt magára. De belátta felesleges. Az ember nem készakarva és tudatosan szeret meg valakit. Ehhez az észnek semmi köze. Az pedig, hogy valaki nem tud csak úgy kilépni egy kapcsolatból, mint egy cipőből, magánügy. Nem vagyunk egyformák. Sokszor fel sem fogjuk, mekkora építő vagy romboló ereje van a kimondott szavaknak vagy akár a hallgatásnak. Nekünk jelentéktelen, a másikat pedig a földbe döngöljük vele. De jó lenne, ha ilyenkor tudna zsigerből gyűlölni.Elmondani minden mocskos dögnek, szemétládának,  jellemtelennek, hazugnak és hasonló kedves jelzőkkel illetni. De képtelen egy fikarcnyi rosszat  érezni és gondolni is  irányába. Tisztában van vele, Ő is csatlakozott azoknak a  kivételezetteknek táborához, aki bár nem kérte, de adott neki a szívéből egy darabot.Így képzeletben azt a darabot, amibe beleégett a neve, egy ajtó mögé zárta és a kulcsot pedig eldobta.Elindult…. mert az élet, bármennyire is jó lenne néha, nem áll meg . 

VÉGE