Fekszel a sötétben, csend van. Gondolatok cikáznak a fejedben. Az elmúlt nap eseményei, a holnapi nap tennivalói. Aztán valahonnan, magad sem tudod honnan, jön egy gondolat és vele egy érzés. És az érzés, emlékeket hoz felszínre. Az emlékek pedig érzéseket. Eltemetett vágyak törnek elő, nem ellenkezel, hagyod, hogy minden porcikád átjárja. A sötétség elrejti a kíváncsi szemek elöl az arcodra írt gondolatokat. És mire a hajnali derengés megérkezik, már visszazárod a lelked vagy a szíved mélyére a titkot, pedig nem kellene. Engedd el magad , add át magad az érzéseknek, legyen az bármi, amire vágysz!
