Beköszöntött a tavasz és eszembe jutott, hogy valakinek fel kell hívni a nagyérdemű  figyelmét, az ilyenkor fokozottan leselkedő veszélyre, amelynek a neve : lila köd.  Tudományosan: lilusz ködikusz  🙂 . Rákerestem a neten, de mivel semmi okosat nem találtam, így kénytelen vagyok én megfogalmazni, hogy mindenki számára érthetővé tegyem ezen állapot mibenlétét. Szóval a lila köd= a csekély, de még jól működő agysejtekre telepedő, kézzel meg nem fogható, de szemmel látható állapot, amit egy másik személy iránt érzett érzelmeink váltanak ki.Elárulom, hogy ellenszere nincs. Alattomos módon támad és többnyire a szerelem nevű “kór” a mellékhatása. Ekkor az ember fia vagy lánya, elveszti józan ítélőképességét. Kölcsönösség esetén remek dolog sülhet ki belőle, olyan mint pl.: boldogan élnek még meg nem halnak, vagy ásó kapa és nagyharang, holtodiglan-holtomiglan…..stb. Abban az esetben viszont, ha csak az egyik félnél ereszkedik le a fent említett lila köd, az a történet  már nem olyan csodálatos. Mert a szerelmes fél, kétségbeesett módon próbálja a másik fél tudtára adni, mit érez. És sok esetben a ragaszkodásával, az ellenkező reakciót váltja ki.Menekülőre fogja a másik, kilép az életéből, elvágva minden szálat. A jobbik eset, mikor meg tudják a felek beszélni, jobban mondva van lehetőség ki beszélni. Ez persze nagyfokú türelmet és megértést igényel a nem ködös másik féltől, de komoly segítség lehet a nem beszámíthatónak. Mert tessék elhinni, ha felszáll nála a köd és kitisztul a tudata, a föld alá tudna süllyedni sok esetben  a viselkedése miatt. És tessék elhinni, nem akart ő rosszat senkinek, sem tolakodni, sem kellemetlenséget, sem sokk lenni …. egyszerűen csak szeretni szeretett volna, hogy viszontszeressék.Lehet csak félreértette a másik reakcióit, a figyelmet és a törődést, vagy vagy, lehet ezt ragozni, de gondolom tudod miről van szó. És tessék elhinni, van elég baja ezen felül saját magával is.Mert:

“Vágyhatsz rá, ha már késő. Akarhatod, ha már nem a tiéd. Megszakadhat a szíved érte, miatta, felette, ha egyszerűen már késő, akkor késő. Közben meg vele minden könnyebb lenne, szebb, egyszerűbb, de hiába. Az érzés, ami életben tartott, ami minden rosszat képes volt kiverni a fejedből, most elillant, másnál keresi az új helyét, sőt, talán már meg is találta. Vajon még hányszor nyitjuk ki későn a szívünket? Ugyan még meddig kell várnunk, türelmesen, kitartóan, miközben csak azt szeretnénk, hogy maradjon, szeressen, hogy teljessé tegye az életünket?” /Oravecz Nóra /

De mindezek ellenére, akkor sem mondom, hogy óvakodj a lila ködtől….mert az csak  úgy jön, nem kéri senki engedélyét. Sőt kifejezetten kívánom mindenkinek azt a verziót, hogy mikor felszáll, akkor  a szíveket és a lelkeket a boldogság édes érzése töltse csordultig 😀 !