A palota minden lakója a Királylányt kereste, még a templom egere is beszállt a kutatásba. Minden zugát átkutatták a palotának, minden lyukba bekukkantottak, de sehol nem találták. Eközben a királylány csendesen, összekuporodva ült az üveghegy tövében a feneketlen tó partján, és csak bámulta a vizet és hangosan gondolkozott. Hallotta a távolból jövő hangokat, és mintha a nevét is kiabálták volna, de nem foglalkozott vele. A gondolatait próbálta rendbe szedni. Lehet keresik már? Futott át a fejében a gondolat, ahogy a nap kezdett eltűnni a horizontról. Olyan jó lenne tudni, ha teszem azt  egyszer elveszne úgy igazán, akkor kinek és miért hiányozna. Miért van az, hogy abból a sok emberből, akivel életünk során találkozunk, csak nagyon kevesek  hagynak maradandó nyomot  bennünk? Mitől függ, hogy  van aki fontos lesz, és sosem felejthető, van aki pedig elvész az emlékezés homályában?Miért van az, hogy valaki nagyon hiányzik és maga a gondolat is fáj, hogy sosem láthatod vagy hallasz felőle  többet. Érezte ahogy összeszorul a gyomra, és gombóc lesz a torkában. De nyelt egy nagyot és nem engedte át magát a fájdalomnak. -Én vagyok az erősebb, én vagyok az erősebb!-Suttogta maga elé . -Te vagy ez erősebb?- Ha ha ha …. hónapok óta ide jársz és hallgatom a nyavalygásod – A varangy egy tavirózsa levele alól bújt ki, és mikor közelebb úszott, akkor látta a Királylány a fején a koronát.Szóval igaz, tényleg itt bujkál az elvarázsolt Királyfi.-Te nekem ne szóljál be !- Az én bánatom, az én gondjaim, és egy rusnya varangy ne ossza itt nekem az észt!- Förmedt rá a Királylány, magából kikelve. – A varangyot nem hatotta meg a Királylány kirohanása. – Szánalmas vagy!-Folytatta a mondókáját. – Szedd már össze magad, vagy tedd meg, hogy máshová jársz nyalogatni a sebeidet, mert én már rohadtul unlak!- Én szó szerint el vagyok  varázsolva, de Teeee, Te szimplán hülye vagy! -Királylány, édes csillagom, nem tűnt még fel, hogy 2014-et írunk, és ez már nem meseország, Te pedig nem 3 éves vagy ???? – Menthetetlenül  naiv és ábrándos lelkű Királylány vagy. -Esetleg, ha már itt tartunk, nem csókolnál meg?-Mocskosul unalmas már ez a pocsolya, unalmas a társaság, és a kaja brrr,  kritikán aluli, és nincs szex.-Szóval?- és csücsörített. A Királylány  egy percig nem gondolkozott, lehajolt és a tenyerébe vette a gusztustalan dögöt./ Mert aranyból volt a szíve.A királylánynak./ És mindenkinek jár a boldogság.Ha már Ő nem az, akkor legalább mást tegyen azzá. Becsukta a szemét, és halált megvető bátorsággal megcsókolta a békát. Csak remélni merte, hogy nem egy csúnya Királyfivá változik, bár ha jó a szíve….  Óvatosan, csak a fél szemét nyitotta ki a csók végén.És legnagyobb megdöbbenésére a béka továbbra is ott lapult a tenyerében és semmi jelét nem mutatta a Királyfivá válásnak. -Próbáljuk meg újra!- mondta a nyálkás kétéltű.-De nagyobb átéléssel és vággyal csókolj, mert ez lehet a hiba! – A mesében valami szerelmes csókról hadoválnak, szóval szedd össze magad!-A Királylány becsukta a szemét és gondol, gondol, gondol és olyan szerelmes csókkal csókolta a varangyot, hogy csak na! És újra nem történt semmi. -Nem hiszem el, hogy ilyen béna vagy!-vartyogta a béka. -Már rég Királyfinak kellene lennem, de Te képtelen vagy még erre az egyszerű feladatra is! -Tulajdonképpen mi a fenét kezdenél egy igazi Királyfival, ha egy békával sem tudsz csodát tenni?! – A Királylány nem szólt, csendesen hallgatta a béka brekegését az az  méltatlankodását, és az jutott az eszébe, nem-e Csernus dokit varázsolta el egy elégedetlen páciense. Észre sem vette, hogy közben a keze akaratlanul ökölbe szorul és a varangy eszeveszettül rángatódzik benne.És pechjére, megkarmolta a Királylány kezét, aki a fájdalomtól azon nyomban a földhöz csapta. Placcs ….. hallatszott, és a látvány magáért beszélt. Az egyetlen épp darab, az apró  korona a Királylány elé gurult. Lehajolt érte, majd zsebre vágta. A jók mindig elnyerik méltó jutalmukat, optimális esetben még itt a földön, gondolta és elmosolyodott. Minden esetre, most egy ideig a kerek erdő jobb sarkába megy elmélkedni, úgy döntött.Majd sarkon fordult, és elindult vissza a palotába….. ideje volt, mert már összehívták az óperenciás tengeren túli válságstábot is a keresésére. 😀