A Nő tette a dolgát, igyekezett nap mint nap, maximálisan elfoglalni magát. Ez, bár  első körben védekezésnek indult, hogy ne legyen ideje agyalni az elmúlt időszak  történésein, és belesüllyedni a fájdalomba amit  a férfi okozott. A sok program, kellemes elfoglaltságok sokaságát hozta. Több, méltatlanul elhanyagolt baráttal és ismerőssel is felvette a kapcsolatot, és remek  találkozásokon volt túl,  és a határidő naplója még ennek ellenére is sűrűn tele volt írva programokkal. Nem tervezett előre semmit, sodródott az árral, és igyekezett élvezni az életet.Igazából nem is értette,  mert nem verte nagy dobra, hogy mi történt vele, de valahogy többen is kiszagolták, hogy szabad préda, és bár nem tolakodóan, de próbáltak közelebb kerülni hozzá. Az első ilyen alkalommal, észre sem vette,  vagy talán kissé bugyuták voltak az úriember elsütött poénjai, vagy csak ösztönösen védekezett, mindenesetre fel sem tűnt neki, hogy a pasi többet szeretne egy kellemes beszélgetésnél. Nem akart senkit, nem vágyott senkire. Dramatizálás nélkül, világosan tudta, hogy nagyon megsérült a férfivel való kapcsolatban, és sok időbe fog telni, még fel tudja a csalódást dolgozni. És persze, ember tervez ….. Már rég szerette volna látni a felújított Zeneakadémiát,  és egy véletlen folytán, lehetősége nyílt rá. Egyik barátnőjével érkezett, és ott csatlakoztak a társasághoz. A koncert remek volt és a társaság meginvitálta egy vacsorára utána. Ott ismerkedett meg Péterrel. Az este kiválóan  sikerült, igazi jókedvű, felhőtlen szórakozás volt,  úgy kezelték  őt is, mintha már ezer éve ismernék. Az idő repült, és már hajnalodott, mikor elbúcsúztak. Péter felajánlotta, hogy szívesen elfuvarozza haza, mert kiderült útba esik neki. Picit vonakodott, utált bármilyen szívességet elfogadni, de a férfi ragaszkodott hozzá. Az úton, talán a fáradságtól, talán picit feszélyezett volt, így csendben hallgatta Pétert, időnként hümmögött helyeslésképp.Egy idő után már határozottan restellte az inaktivitását, miközben a férfiről kiderült, remek humora van és kifejezetten intelligens. Csendesen beszélt, de az a típus volt, akinek nem kellett a hangját felemelni, hogy figyeljenek rá. Gyorsan hazaértek, és hirtelen arra eszmélt, hogy már a kapu előtt fékez az autó és el kell köszönni, miközben nagyon szívesen hallgatta volna még a férfi eszmefuttatását. Miután udvariasan kisegítette az autóból, esetlenül toporogtak a kapu előtt. -Késő már egy kávéra invitálni, de  egy tea, vagy üdítő esetleg?- kérdezte zavartan a férfitől, és érezte, hogy elpirul. -Örömmel- válaszolta mosolyogva a férfi,  így még mindig kissé bizonytalanul előhalászta a kulcsát és kinyitotta a kaput,  elindultak befelé…………..

 

Folyt. köv.