Péter otthonosan mozgott a lakásban, úgy, mintha nem először járt volna ott.Laza eleganciával lehuppant a kanapéra és türelmesen várta a felkínált teát. A Nő vizet engedett a forralóba, és még a víz felforrt, tálcára pakolta a teáscsészéket, a mézet és kandiscukrot, megmosta és felszeletelte a citromot, és biztos ami biztos, tejet is készített a tálcára. Ösztönösen nyúlt és választotta ki a teát, fel sem merült benne, hogy megkérdezze a férfit, milyen ízűt szeretne.Valahogy olyan magától értetődő volt, hogy egy markáns fekete tea jöhet csak szóba. Gyakorlott mozdulatokkal mérte ki a teafüvet a csészékbe, és gyorsan nyakon öntötte a már zubogó vízzel.Majd sietős léptekkel a nappaliba ment. Óvatosan lerakta a tálcát, a gőzölgő tea finom illata olyan otthonos hangulatot teremtett, kellemes érzés futott át rajta egy pillanatra. -Parancsolj és egészségedre!- Nem tudom milyen erősen szereted, és milyen ízesítéssel, innentől rád bízom.-Mondta mosolyogva a Nő, és a férfi elé helyezte a csészét. Érezhetően zavarban volt, még a keze is megremegett egy pillanatra. A férfi, észrevette a zavarát, és profi módon, semleges témát felhozva próbálta oldani, és a fesztelen viselkedése jó hatással volt rá. A karót nyelt testtartása és a kanapé másik végébe “menekülése” lassan oldódott, és csak arra eszmélt, hogy szorosan a férfi mellett ül és dől belőle a szó.Nem panaszkodás volt, nem nyafogás.Kíméletlen őszinteséggel és teljesen reálisan mesélt arról, mit élt meg a Férfivel kapcsolatban érzelmileg. A szakítás óta, Péter volt az első, akinek kendőzetlen őszinteséggel tudott beszélni a megélt érzéseiről és a fájdalomról, amit átélt. A férfi figyelmesen hallgatta. Nem szólt, mikor időnként elhallgatott, gyengéden megsimogatta a hátát , mintegy bátorításként, hogy folytassa. Ilyenkor nyelt egy nagyot, hogy a torkában lévő gombócot leküzdje, és folytatta a mesélést. A történet előrehaladtával, egyre jobban úgy érezte, hogy a lelke picit könnyebb azzal, hogy szavakba öntötte és kimondta ami a legjobban bántotta:-Tudod, azt hiszem, sosem voltam mint ember fontos, és nagyon rossz érzés mikor rájössz, hogy aki vette a fáradtságot, és addig “feszegette” a kagylót még kinyílt, és elhitette, hogy egy igazgyöngyöt talált benne…. pedig közben csak egy olcsó műanyag gyöngynek gondolt, akivel unalmas óráiban el lehet játszani.- És maga is csodálkozott rajta, de mikor ezt kimondta, nem fakadt sírva. -Én pedig, az embert szerettem meg benne, nem pozíciót, anyagi javakat, diplomákat …. hanem a puszta lényét.-Elcsendesedett…… a férfi sem szólt, csak lágyan simogatta a hátát. Arra ébredt, hogy szikrázó napsütés ragyogja be a nappalit. A kanapén feküdt, feje alatt kispárna és alaposan be volt egy plédbe bugyolálva. Felült, még kissé kábán körbenézett, mikor megpillantotta az asztalon a levelet. Széthajtotta,elolvasta, majd kézfejével letörölte az arcán legördülő könnycseppet…. és elindult, hogy megkeresse a telefonját……
