Csengetésre ébredt. Kikászálódott az ágyból  és szinte vonszolta magát a bejárati ajtóig. Még a keze is remegett, mire elfordította a kulcsot a zárban. Az ajtóban Péter állt. Kezében papírzacskó, amiből finom illatok áradtak.Valószínűleg szörnyen nézhetett ki, mert a férfi arcára kiült a döbbenet.-Mi történt?-Kérdezte, tőle szokatlan vehemenciával. – Gyere be!- lépett hátrébb a Nő, maga elé tessékelve a még mindig zavarban levő férfit. Péter lehuppant a kanapéra, és kérdően nézett rá. -Itt volt az éjjel, nem tudom honnan, de volt kulcsa, és igen, mielőtt megkérdezed, lefeküdtünk….. ahogy kimondta a szavakat, megkönnyebbülést érzett. Tudta, hogy a férfinek fájdalmat okoz, de képtelen volt hazudni. -Értem.- Nem, semmit nem értesz, hisz én sem értek semmit, teljesen össze vagyok zavarodva! Péter finoman a keze után nyúlt, és a kezébe fogta. A szemébe nézett – Figyelj! Bármennyire is harcolsz ellene, bármilyen aljas is volt veled, szereted! Ez vegytiszta szerelem, akár tudomásul veszed, akár nem! Mondhat bárki bármit, hogy nem érdemel meg és hasonlók, és ésszel Te is tökéletesen tudod. De ott belül…a mellkasára bökött, beleégett a szívedbe és a lelkedbe. -Felállt, csókot lehelt a homlokára.-Egyél és aztán hívd fel! Beszéljetek!- Este jövök, de ha úgy érzed, hogy valakivel beszélned kell, akkor tudod hol érsz el! – A Nő már csak a bejárati ajtó halk záródását hallotta, összekucorodott a kanapén …. telefonálni, csak erre tudott gondolni. Muszáj beszélnie a Férfivel, mert megőrül….. felkászálódott, és elindult, hogy megkeresse a telefonját. Ami, szinte varázs ütésre,  csipogni kezdett. A hálószobából jött a hang. A Nő megszaporázta a lépteit, az ágy mellett villogott a készülék. Lehajolt, felvette, maga felé fordította  és üzenete érkezett. A feladó …….. a Férfi volt.