A Királylány már jó ideje érezte a késztetést, hogy leüljön elé. Minden alkalommal, mikor elsétált előtte, a tükör alig hallhatóan megszólította. -Gyere, beszélnünk kell. Nem volt ebben semmi tolakodó a részéről, és a Királylány is tisztában volt vele, hogy a végtelenségig nem lehet elodázni ezt a beszélgetést. De minden alkalmat azzal hessegetett el, hogy nem jött még el az ideje. Magában azért kimondta, még nem elég erős a szembenézéshez. Egyik délután, elcsendesedett a palota, és a Királylány ahogy elment a tükör előtt, nem történt semmi. Meglepődött, de egyben valahol zokon is vette, hogy a tükör nem nyaggatja. Vett egy mély levegőt, olyan essünk túl rajtát, odahúzott egy széket és leült. Belenézett a tükörbe, és feszengve várta, hogy mi fog történni. Csend volt. Furcsa volt látni magát, hogy feszeng és zavarban van …saját maga előtt. Kedve lett volna felpattanni, és otthagyni a tükörképét.  -Miről beszélgessek Veled? – kérdezte önmagát. És mivel a mesében bármi megtörténhet,  a tükörképe  felállt, csípőre tette a kezét és előrehajolt. Érdekes volt látni a dühös önmagát, szemtől szemben….  – Lenne bőven mondanivalód, de ha nem tudod, akkor segítek! -mondta a tükörképe. -Ketten vagyunk, nem gondolod, hogy ideje lenne hangosan kimondani azokat a dolgokat, amik a szívedet nyomják? -De én már jól vagyok.- Mondta szemlesütve a Királylány. – A fenét vagy jól, alakulsz, de még magad előtt is viselkedsz, ahelyett, hogy egyszer hagytad volna, hogy kijöjjön belőled a fájdalom! -Nem leszel attól rossz ember, ha haragszol, és ne mentegesd már , hisz be lettél alaposan csapva, palira lettél véve, hülyének néztek, megaláztak …. soroljam még? -Dühöngött vörös arccal a tükörképe. -Te pedig most is itt ülsz, rezzenéstelen arccal!-Nem és nem értelek, komolyan!-Normális esetben, más minimum gyűlölné és bosszút forralna! – Mondj már valamit!- A Királylány kihúzta magát, és a tükörképe szemébe nézett, majd halkan megszólalt. – A tettei valóban őt minősítik, bár én voltam az elszenvedője, de nem haragszom. Kellenek a leckék, bármennyire is fájdalmasak, rengeteget lehet belőle tanulni. -Közhely, a vesztesek dumája!- Mondta a tükörképe. -Nem gondolom, hogy az lenne. Egész más részese lenni valaminek, mint külső szemlélőként látni. Vannak olyan dolgok, amiket meg kell élni, mert a kudarc is épít és fejlődsz általa, és előrébb visz. -Ki ne derüljön, hogy a végén még körbe is csókolgatod  azért amit tett! – Dühöngött a tükörképe. -Azért annyira nem vagyok angyal, mondta mosolyogva  a Királylány. -Én úgy érzem, több, és erősebb lettem, és komoly tapasztalatokat szereztem. Tehát,  ha innen nézem, akkor lehet nem is én vagyok a vesztes. -Hmmm, hümmögött a tükörképe.-De mégis, csak utálod vagy ilyesmi, nem? -Nem, nem utálom, egyszerűen sajnálom. -Sajnálod????? – fortyant fel a tükörképe. -Igen sajnálom, és megmondom őszintén, nem tudom megérteni, mi visz rá egy embert arra, hogy olyan dolgokat tegyen, mint amiket ő tett. -Az ilyen ember, egy unatkozó, jellemtelen, érzéketlen, lelketlen  mocsok!- fröcsögte a tükörképe. -Nem tudom, sokat gondolkoztam ezen, én inkább gyávának tartom. Mindenki tesz helytelen, és előfordul, hogy tisztességtelen dolgokat.- De úgy gondolom, ha kiderül, mennyire megbántottuk  ezzel a másikat, az a minimum, hogy vállaljuk magunkat, és bocsánatot kérünk! -De ide, el is kell jutni, és bármennyire is okosnak tartja magát valaki, ezt nem lehet tanulni, érezni kell, ott belül, már ha van mivel  ….. – mondta elgondolkozva a Királylány. Majd felállt, jelezvén, hogy részéről vége a beszélgetésnek. -Azért elmesélhetnéd másoknak is, hogy okuljanak belőle! -kiáltott utána a tükörképe . -Talán majd egyszer! -mondta a Királylány, hátra sem fordulva, mert nem akarta, hogy lássa az a másik, hogy  könnyes a szeme  ……..