Napok teltek el, a  szenvedélyes  este óta. A Férfi nem jelentkezett és a Nő sem kereste. De  folyamatosan csak rá gondolt, már a munkájára és mondhatni semmi másra sem tudott koncentrálni. Ez nem mehet így tovább, pontot kell tenni a  végére! Tudta, hogy a Férfi nem fogja keresni, hogy üljenek le és beszéljék meg. Tisztában volt azzal, amit tett, az normális esetben megbocsájthatatlan. Viszont  ez így, rövid időn belül teljesen felőrli mindkettőjüket.Semmiről nem beszélnek, de helyettük beszél a testük, az a szenvedély, amitől újra és újra egymás karjaiba sodoródnak. A Nő a tettek mezejére lépett. Felhívta az irodát, és a titkárnők gyöngyétől megérdeklődte, mikor van egy szabad fél órája a Férfinek. Nem maradt sok ideje készülődni, de kivételesen nem is az volt a cél, hogy elvarázsolja. A szekrényhez lépett, és határozott mozdulattal válogatta ki a ruhadarabokat. Mikor felöltözött és a tükörben szemrevételezte  magát, nem tudta nevetés nélkül megállni. Kifejezetten ízléstelenül festett. Szándékosan olyan darabokat választott, amiről tudta,  hogy a Férfi kifejezetten utálja, ha  egy nő  ilyet visel. És ha már lúd, legyen kövér alapon, kisminkelte magát . Az összkép nagyjából olyan lett, mint egy ízléstelen plázacica és ribanc keveréke. Elégedetten állapította meg, hogy  ezzel a kinézettel és a mondandójával, tuti eléri a célját. Bezárta a lakást és a kocsijához sietett, igyekeznie kellett. Szerencséje volt, a forgalom ellenére  tempósan tudott haladni, így időben megérkezett, és még parkolóhelyet is talált elsőre. Minden remekül alakul, konstatálta magában. Ettől függetlenül nagyon izgult. Ahogy egyre közeledett a Férfi irodájához, a gyomra görcsbe rándult és a rosszullét környékezte. Vett egy mély levegőt és benyitott az irodába. A titkárnőről, mikor meglátta, a széles mosoly és a kedves üdvözlés helyett, a döbbenet sugárzott. Nem tudott megszólalni, csak intett, hogy mehet. Elégedetten állapította meg, hogy a terve első osztályú, ha már a titkárnőt sokkolta a kinézete. Bekopogott, majd belépett a Férfihez. A Férfi épp elmélyülten olvasott valamit. -Szia! – Lenne pár perced a számomra? – Meglepődve kapta fel a fejét, és a látványra ami fogadta, bármennyire is próbálta rendezni a vonásait, meglepettnek tűnt. -Foglalj helyet! Kezével a szék felé intett. A Nő leült. Ebben a pár másodpercben, a Férfi látványára olyan gondolatok és érzések kezdtek benne előretolakodni, hogy kénytelen volt mélyeket lélegezni és azt ismételgetni  magában, hogy jeges Duna, jeges Duna…..  Csak remélte, hogy az arca nem árult el semmit. Összeszedte magát, mert a Férfi kérdőn nézett rá. -Csak azért zavarlak …. – Nem zavarsz! -vágott közbe a Férfi.- De bocs, folytasd!- Szóval, azért jöttem, makogta már kevésbé határozottan, hogy  elmondjam, köszönöm az elmúlt éveket, de innentől azt szeretném ha szép emlék lennénk egymásnak, és többet nem keresnénk egymást és nem találkoznánk! -Rendben!- válaszolta a Férfi. Kínos csend telepedett közéjük. A Nő, bár jól ismerte a Férfit, azért nem erre számított. Tudta, hogy nem fog könyörögni és ilyesmi, de valamiféle magyarázatot, vagy bocsánatkérést nem vett volna rossz néven.-Még valami? – kérdezte a Férfi, és nem lehetett az iróniát a szavak mögött észrevenni. Nem veszi fel a labdát, nem fogja kihozni a sodrából. Felállt és az ajtó felé indult. Már a kilincs felé nyúlt, mikor a Férfi elkapta a kezét. Maga felé fordította, fél kézzel a falhoz nyomta, másik kezével a kulcsot fordította el a zárban. -Úgy nézel ki, mint egy  ribanc! -És tudod mit csinálnak a ribancokkal? -kérdezte, miközben fél kezével már a harisnyát cibálta le róla.-Bizony, bizony, jól megdugják őket!- És mire ezt kimondta, már húzta is félre a bugyiját, és a következő mozdulattal már tövig is nyomta a nedves puncijába a kőkemény farkát. -És aki ilyen rossz kislány, annak bizony szét kell kúrni a punciját!-lihegte a fülébe, miközben már ölbe kapta és hatalmas lökésekkel dugta. A Nő, a lábait a Férfi dereka köré kulcsolta, és kiszabadította az egyik mellét,  a Férfi pedig azonnal rácuppant a keményen meredező bimbójára és vadul szopni kezdte.Kéjes nyögésekkel élvezte, ahogy a Férfi szopja és közben  a magáévá teszi. A Férfi farka, egyre vadabb tempóban dugattyúzott a puncijában. Megcsókolta, és önkéntelenül szinte beszippantotta a nyelvét. Mindkettőjük számára, az lehetett az a pont, amitől a csúcson találták magukat. A testük megfeszült, a Nő hüvelye szorosan a Férfi péniszére simult, és a lövellések ritmusára húzódott össze majd ernyedt el, leírhatatlan élvezetet okozva mindkettőjüknek. A punci, éhesen nyelte minden cseppjét a Férfi kéjének. Vad csókolózással fékezték meg a feltörő sikolyokat és nyögéseket.A Férfi,még a lüktetés elmúltával is tovább mozgott benne és szívogatta felváltva a bimbóit, arra ingerelve a Nőt, hogy a fülébe súgja….. -őrülten kívánlak , még és újra ! Elmosolyodott, és ernyedt farka finoman kicsúszott a Nő puncijából.Elengedte a combjait, finoman segített neki talpra állni, bár a Nő lábai még mindig remegtek, és érezte, hogy combján apró meleg patakocskában folyik le a Férfi magja.Szorosan a Férfihez simult és újra megcsókolta. Beszippantotta a semmivel sem összehasonlítható, közös illatukat, ami átütött mindkettőjük parfümje illatán. A Férfi gyengéden lefejtette magáról és bocsánatkérően nézett rá. – Muszáj el mennem, de ha végeztem, megyek hozzád! – Majd gyengéden belecsókolt a Nő nyakába és finoman magához szorította. Nehezükre esett  kibontakozni ebből a kellemes és finom közegből, de kopogtak és erre szétrebbentek. A titkárnő nyitotta csak résre az ajtót.- Türelmetlenül várják Önt!- mondta kedvesen, szinte rájuk sem nézve. -Azonnal megyek! -válaszolta a Férfi, és sietősen megigazította a ruháját. A Nő a kezeivel igyekezett eligazgatni a Férfi összekócolt tincseit, de gyorsan rájött, még ez az apró érintés is felkorbácsolja igen gyorsan a Férfi vágyát. Így inkább saját magát próbálta rendbe hozni. -Akkor este!-mondta a Férfi és tőle szokatlan módon, újra megölelte, majd elviharzott. A Nő megpróbálta rendezni a vonásait, és elindult. Kedvesen mosolyogva intett búcsút a diszkréten mosolygó titkárnőnek, és gyors léptekkel igyekezett a kocsijához. Mikor magára csapta az ajtót, a kormányra borult, és hangosan sóhajtva csak ennyit mondott: – Ennyit a remek tervekről és a mondat végi pontokról!