Gyorsan peregtek a nyári napok. A Férfi és a Nő, amikor csak tehették találkoztak. A találkozások, nem csak a szexről szóltak, egyre több közös programot szerveztek, és szinte kivétel nélkül, remekül érezték együtt magukat. Tartalmas beszélgetéseket folytattak, megvitatták a világ dolgait, és bár nem mindenben értettek egyet, de még a vitáik is pezsdítőek voltak. A kapcsolatuk szinte észrevétlenül mélyült, ennek ellenére, mindketten szabadnak érezték magukat benne. A Férfi, egyik esti beszélgetésük alkalmával, a vállalaton  belüli átszervezésről mesélt, futólag  megemlítve, hogy az egyik osztály élére, egy általa csak törtető szukának titulált nő került. -A cél érdekében mindenre képes.-De jóval kezd, ha nálam próbálkozik!- Vigyorodott el, és a Nő, ismerte ezt a vigyort. Nem sok jót jelentett  az ellenfél számára, de ettől függetlenül, egy pillanatra kellemetlen érzés futott át rajta.Témát váltottak, és a történet a feledés homályába veszett. Egyik nap, a Nő, palacsintát sütött. És mivel frissen, forrón a legfinomabb, egy hirtelen ötlettől vezérelve, becsomagolt jó párat, kocsiba pattant és a Férfihez sietett vele. Jóleső érzés járta át a gondolattól, hogy a  mennyire fog örülni neki. A titkárnő nem volt a helyén, így kopogás nélkül lépett az irodájába. -Szia!-Köszönt fülig érő szájjal, de a mosoly egy másodperc töredéke alatt, le is fagyott az arcáról. A Férfi épp elmélyülten magyarázott az új kolléganőnek, aki a szék karfáján ült,  szinte hozzásimulva a  karjához, és láthatólag csüngött a  szavain. A Férfi felkapta a fejét, és a pillanatnyi meglepődést, az őszinte  öröm váltotta fel az arcán. -Felugrott, megölelte a Nőt,  magához szorítva. -Ti  még nem ismeritek egymást, fordult a másik nő felé, és udvariasan bemutatta őket egymásnak. -A kedvesem és a kolléganőm. -A két nő kezet fogott. A Nő, ha szemmel ölni tudott volna, akkor a másikból már rég csak egy hamukupac lett volna  a padlón. Tapintható volt a feszültség, mindketten alaposan végigmérték egymást. Hogy ki, és mit gondolt a másikról, az az arcukra volt írva. A Férfi, miután látta, hogy a másik nőnek esze ágában sincs távozni, és a helyzet már több mint kínos, kedvesen megfogta a könyökét -Majd később folytatjuk, ha nem haragszol -És udvariasan az ajtó felé vezette. A nő, kényszeredetten, de bűbájosan mosolyogva, távozott. Mikor már azt hitték, megszabadultak tőle, de nem, még   visszalépett az ajtóból, és kacéran közölte a Férfivel- Visszajövök, nem szabadulsz meg tőlem ilyen könnyen! -Alig várom!- Válaszolta vigyorogva a Férfi. Majd meg sem várva, hogy becsukódjon az ajtó, csak úgy spontán maga elé  morogta- Kétszínű szuka!- A Nő, szótlanul állt, próbálta feldolgozni az eseményeket. Észre sem vette, hogy a Férfi  leplezetlen örömmel öleli magához, és mókásan szaglászik a levegőben. -Csak nem palacsinta illatot érzek???-Kérdezte játékosan, majd belecsókolt a nyakába.Nem lehetett nem érezni az életre kelő férfiasságát. De most  ez egyáltalán nem hozta lázba a Nőt. Elhúzódott a Férfitól, kivette a kosárból a dobozt, amiben a még mindig meleg és illatozó palacsinták lapultak. Az asztalra tette. -Jó étvágyat, mondta halkan és nem tudta palástolni a szomorúságát.-Mi a baj?-Fogta meg a vállainál a Férfi, majd a lehajtott fejét a kezei közé fogta és felemelte. A szemébe nézett, amik ekkor már könnyben úsztak. -Te féltékeny vagy???? -Kérdezte döbbenten. A Nő bólintott.Pocsékul érezte magát,  nem volt rá jellemző a féltékenység, sem az ilyen fajta viselkedés. De most az volt, igen, féltékeny! Maga a felismerés volt nagyon rossz, ha elveszítené a Férfit, mennyire fájna. Szerelmes volt, talán soha nem szeretett még így, és ennyire senkit. -Nyuszifül, ne viccelj már! -Aki ilyen jól tud szopni, sosem cserélném le!-Mondta vigyorogva a Férfi. A Nő nem szólt semmit, csak sarkon fordult és elviharzott. A Férfi még pár percig csak állt némán, majd hangosan csak ennyit mondott, csak úgy magának:- Hogy én mekkora egy marha vagyok!!!!!

Folyt.köv.