Az eső megállíthatatlanul kopogott az ablaküvegeken, mindent beborított a szürkület, a nedvesség tapintható volt. A  Nő egy puha plédbe burkolózva olvasott a kanapén, a háttérben halkan szólt a zene. A telefon csörgése billentette ki az álmos ábrándozásból.  -Szia Nyuszifül! – Nem tudott, nem mosolyogni, mikor meghallotta a hangját. Bizsergett… Felkuncogott, halotta  ahogy a Férfi elnyom egy ásítást. – Ma korábban végzek, arra gondoltam, hogy elmennék  hozzád, persze, ha nincs valami programod! – Nincs semmi, így várlak!-Nem tette hozzá, hogy mennyire. -Akkor addig!- Cuppantott a Férfi a telefonba, majd letette. A Nő, utálta ezeket az udvariassági köröket. De ennek ellenére, többnyire mindig lefutották őket, ezzel jelezve, hogy egyikük sem akar ráakaszkodni a másikra. Közben egyre jobban nem tudtak létezni egymás nélkül, de ezt egyikük sem mondta ki. Tudták, mind a ketten…. kimondatlanul. Az ölelésükben benne volt minden,  a tűz és vágy, az oltalmazó szeretet, a tisztelet, és a bizalom egymás iránt,  aminek az egyensúlyban tartása komoly feladat. Nem azért mert adod, hisz azt érzed  mindened oda adnád, a tested, a lelked, mindened. Valahol minden ember  ilyen érzésekre  vár és vágyik, ha  nem is tudja szavakba önteni. Mert még a legnagyobb szavak sem adják vissza azt, amit ilyenkor érez az ember.És mikor az élet megajándékoz  azzal a másikkal, kiéhezetten habzsolnád őt, rátapadnál, a bőre alá bújnál, hogy zsigerből tudd érezni, eggyé akarsz válni vele. Mert jó, mert kell, mert érzed  hogy élsz, hogy éltek! De mint a tűz, ha nem kap elég oxigént, elalszik. Ha szabadon hagyod, és csak táplálod, sokáig gyönyörködhetsz a lángjában és melegedhetsz mellette. A Nő lerakta a könyvet, és  kibújt a kellemes meleg burokból. Tervei voltak, mire megérkezik a Férfi. A konyhába sietett, és örömmel állapította meg, hogy minden alapanyag  adott egy  lecsóhoz. Előkészült, térült-fordult tüsténkedett, és nemsokára már finom illatok töltötték be a konyhát. Hallotta, hogy fordul a kulcs a zárban. Az előszobába sietett, és a Férfi ölelésre tárt karjaiba vetette magát. Szorosan hozzá simult, szájuk összeforrt, és nyelvük finom érzéki táncot járt. A Nő lecsúsztatta a kezét a Férfi ágyékára, és gyakorlott mozdulatokkal szabadítota ki, a már keményen ágaskodó férfiasságát. Letérdelt a Férfi elé, és egy határozott mozdulattal tövig a szájába vette a farkát. A Férfi felnyögött, belemarkolt a hajába, kezei bilincsként kulcsolódtak a fejére, csípőjét ütemesen mozgatva dugta a száját. A Férfiből áradó nyers erő, a száját kitöltő farka, a belőle szivárgó nedv íze, felkorbácsolták a vágyát. Megsimogatta a keményen ágaskodó bimbóit, és érezte, hogy a puncija fájdalmasan összehúzódik. Megsimogatta a csiklóját, ujját becsúszatta a nedves hüvelyébe, és a szopás ritmusára mozgatta magában. Pár perc alatt a csúcsra ért, élvezni és élveztetni akart. Elengedte a Férfi farkát, felállt, és rátolta a punciját a már lüktető szerszámra. A  Férfi felhördült, ujjait a fenekébe mélyesztette, mint aki ketté akarja tépni, és egy hatalmas döféssel, tövig nyomta a már spriccelő kéjrúdját a puncijába. Felsikoltott. A teste vonaglott. Megfeszült. Minden megszűnt körülötte létezni. Távolról hallotta a Férfi kéjes nyögéseit, foszlányokban ahogy szétkúrni való, mocskos ribancnak nevezi. Nem tudott reagálni, mert  az élvezet  örvényként szippantotta magába, és nem engedte, őrjöngve  követelte, még, még, még ! Sokáig álltak szótlanul összesimulva, apró csókokkal borítva be egymást. A Nő a Férfi vállára hajtotta a fejét, érezte a lassan csillapuló szívdobogását. Keze finoman túrt bele a hajába, cirógatta a tarkóját. Érezte, hogy a férfiassága puhán kicsusszan belőle, és magjai kis  patakként csordogálnak  le a combján. A csendet a Férfi törte meg. Játékosan beleszimatolt a levegőbe. – Nyuszifül! – Lecsó illatot érzek? – El akarsz csábítani?- Mivel Te már megtömtél engem, most én következem!- Mondta nevetve a Nő,  kézen fogta a Férfit, és a konyhába vezette…..