Megborzongott, a gyomra görcsbe rándult, mint akit alaposan gyomorszájon vágtak. A gondolatok száguldoztak a fejében, és bosszúsan állapította meg, hogy a szíve  majd kiugrik a helyéről. Ő az! Semmi kétség. Ő az ! Vagy csak képzelődik. Lehet hasonló a stílusa embereknek, és használhatják mások is azokat a szófordulatokat. Vagy csak beképzeli. De a beszélgetés folytatódott, és egyre biztosabb lett benne, hogy  nem tévedett. Jó lett volna megkérdezni, vagy csak egyszerűen megírni…. hogy tudom, és ….  De nem volt ennyire bátor. Meg tudta, felesleges lenne, nem egyszer csinált már magából komplett hülyét. A túloldalon pedig nem az egyenesség mintapéldánya ült. A beszélgetés folytatódott, és utólag nem is tudja milyen jelzőt használna a tartalmát illetően.Ő csicsergett, egy pillanatig nem érzett semmi negatívat a másik iránt.Döbbenetes, hogy mit meg nem tud az ember bocsájtani. És mikor vége lett a társalgásnak, ott maradt egyedül a gondolataival. A  felismerés, fájdalmas volt. Felzaklatta. Örömöt érzett, a puszta szavak láttán. Próbálta magát a realitás talajára visszaráncigálni. Hogy ez csak egy újabb játék, és semmi jelentősége. Pusztán unaloműzés számára. És tulajdonképpen, egy újabb jellemtelen megnyilvánulás. Elkeseredett. Mert azt gondolta, már lerakta ezt a terhet. Közben olyan elemi  erővel öntötték el az érzelmek, pillanatokon belül felszakadt a seb. Dühös volt a felismerés miatt, hogy a történtek, és az eltelt idő ellenére, még mindig mit váltott ki belőle. Nincs mit szépíteni, hiányzik.. Komoly hidegfejűséget kívánt, hogy ne ragadja magával az álmodozás. Hisz nincs miről álmodozni. Csak a puszta tények vannak, és újabb kérdések. Amikre megint nem lesz válasz. Arcát a kezeibe temette, fáradtnak és végtelenül szomorúnak érezte magát. Csukott szemei előtt, egy   kép jelent meg. Összeölelkezve állnak, a fejét a vállába fúrja, beszívja a bőre illatát, egy apró, puha csókot lehel a nyakára, majd kibontakozik az öleléséből és sietve távozik……

 Újra itt.
 Örülök…
Képzelem.
 Komolyan.
Miért is?
Miért ne?
 Annyira hihetetlen, egyébként?
 Egy cseppet.
 De miért gondolod így?
 Csak.
 Meggyőztél:)
 Hehehe.
 Nincs valami fényes hangulatod ….
 Előfordul, a legnagyobbakkal is… :))