Kedves Csaba,

most, hogy eltelt pár nap, úgy gondoltam, írok pár sort Neked. Nem tudom  nálad mikor esett le az a bizonyos tantusz, hogy… Mindenesetre, szerettem volna látni az arcod, mikor rájöttél. 🙂 Szerintem kölcsönösen jót röhögtünk volna egymásén. 🙂   Nekem sem kellett sok idő, mire biztos lettem benne, hogy ez nem lehet igaz !!!! 😀 És lehet, hogy meglep, de örültem Neked! Sajnálom, hogy  egyikünk sem volt olyan bátor, hogy … És sajnálom, hogy szélsebesen……  Pedig, egy élmény volt!  Neked is!? 😀  És nem kellett volna azt sem tenned, amit tettél, mert nem éltem volna a megszerzett információmmal a jövőben.Viszont, jössz egy beszélgetéssel, pontosabban, önző, mocskos módon ki akarlak használni! 🙂 Mire, mire … ? Csatakosra akarom sírni a vasalásmentes inget a válladon, mert én  Neked tudok “rinyálni”, úgy istenigazából. 😀 Jah kérem, ez a nagyság átka! 😛 Természetesen nem kívánom ingyen….  Sütök pár palacsintát, vagy szilvás lepényt, zserbót? 😀 Addig is, vastag cukormázas üdvözletem küldöm! A Királylány.

UI: A Tamás jobban passzolt! 😛