Nem tudja mennyi ideig ment, céltalanul sétált a környéken. Gondolatok cikáztak a fejében, kétségbeesetten próbált az újra és újra feltörő kérdésre választ kapni. MIÉRT????? Kimerülten rogyott le egy útjába kerülő padra, arcát a kezeibe hajtotta. Nem! Nem sírhat itt, és a választ sem neki kell adnia. Haza kell mennie, és bármennyire is nehéz, fel kell tennie a kérdéseit a Férfinek. Lassan felállt, kiegyenesedett, felszegte a fejét és elindult. Mikor befordult az utcasarkon, göcsbe rándult a gyomra, zsebébe dugott tenyere izzadni kezdett. Megállt a kapu előtt és mélyen beszívta a levegőt. Bátorság, mormolta maga elé, bár nem sokat használt, mert a félelem mint egy nagy gombóc volt jelen a torkában. Lenyomta a kilincset és elindult a bejárati ajtó felé. Sok mindenre fel volt készülve, de arra, hogy az ajtót zárva, a Férfinek pedig hűlt helyét találja, arra nem. Csak az összegyűrt lepedő volt a tanúja, hogy itt járt. A Nő leroskadt az ágyra, fejét a lepedőbe fúrta, mélyen beszívta a Férfi otthagyott illatát, és záporozni kezdtek a könnyei. Álomba sírta magát. Sötét volt mikor felriadt. A szája ki volt száradva és fájt a feje. Csukott szemmel tapogatódzott, még végül megtalálta a telefonját. Megérintette a képernyőt, és hunyorogva próbálta kivenni, mennyi az idő. Pár perc híján, hajnali fél három volt. Óvatosan felült, és megnézte, nem-e kereste valaki….. elsősorban a Férfi. De nem volt nem fogadott hívása. Elkeseredett. A biztos szar is jobb lenne, ennél a bizonytalanságnál, motyogta maga elé, miközben a telefonját nyomogatta. Üzenetei érkeztek. Türelmetlenül nyitogatta meg, majd törölte is ki a szolgáltatótól érkezőket. És volt egy üzenet a Férfitől is. Megremegett a keze egy pillanatra, gyomra görcsbe rándult. Csak remélni merte, hogy nem egy sms-ben szakít vele. Megnyitotta, de abban a pillanatban szorosan össze is zárta a szemét. A szíve vadul kalapált. Óvatosan nyitotta résnyire az egyik szemét, és próbálta kisilabizálni, mi lehet az üzenet. De annyira homályosan látta, hogy kénytelen volt kinyitni a másik szemét is. Legnagyobb meglepetésére, az üzenet, csak egy telefonszámot tartalmazott. Egy szemvillanás alatt összeállt benne a kép. Ott és akkor, volt annyi lelkiereje, szinte tudtán kívül, hogy átküldje a nő számát magának. Akkor még nem tudta miért, de már teljesen világos volt. Beszélnie kell vele! Lerakta a telefont, és elment ivott egy pohár vizet. Visszafeküdt, de a fejében cikázó gondolatoktól teljesen éberen feküdt a sötétben, és türelmetlenül várta, hogy reggel legyen …….
Reggel nyolcig bírta. Akkor mindenre elszántan, kellőképpen felhergelve magát nyomta meg a hívás gombot. Kicsengett. Hallgatta a csengéseket, és közben ujjaival türelmetlenül dobolt a combján.Még hármat megvár, és lerakja. De ekkor a vonal túlsó végén, egy vékony, szinte kislányos, némileg álmos hang szólt bele. -Kivagy? -Bemutatkozott. – Így se tudom, hogy ki vagy!- nyafogta a másik . -Nem baj!- válaszolta kimérten a Nő. Elég, ha én tudom Te ki vagy, gondolta. -Szeretnék veled találkozni, nagyon fontos lenne mindkettőnknek! – De nem tudom ki vagy !- nyafogott még mindig, leragadva ennél a pontnál. -Mindent el fogok mondani, de csak személyesen!- válaszolta még mindig nyugodtan a Nő. -El tudsz ma délelőtt jönni? -Igen, de nem is ismerlek és … -Idefigyelj! Ne nyafogj, hanem kapd össze magad és 11-kor várlak , a címet máris átküldöm üzenetben! -És ezzel a lendülettel kinyomta a telefont. Felsóhajtott. Hol szedte vajon össze ezt a nyafogóst és vajon minek? De a válaszon nem tépelődött sokáig, remélhetőleg hamarosan kiderül. Készülődni kezdett, a “nagy ” találkozásra.
A megbeszélt időpont előtt, jóval korábban odaért már a kávézóba. Szerette ezt a helyet, mert bár kicsi volt, mégis diszkrét távolságban voltak az asztalok, és olyan otthonos légkört árasztott. A felszolgálósrác már kedves ismerősként üdvözölte. A legtávolabbi sarokba foglalt helyet, rendelt egy habos kakaót, és feszülten figyelte a bejáratot. Nem volt nagy forgalom, így mikor megpillantotta a belépő nőt, tudta, hogy rá vár. A nő körbenézett, és mikor találkozott a tekintetük, a Nő intett, hogy jöjjön oda. A másik odatipegett a tűsarkain, majd kérdően nézett le rá. -Foglalj helyet!- mutatott a székre a Nő. -Nem akarom rabolni az idődet, így máris mondom miért kértem, hogy találkozzunk! -A másik nő, közben unottan piszkálta a körmeit. Szikráját sem látta az érdeklődésnek, vagy aggodalomnak a szemében. -Szóval az a helyzet, találtam a barátom telefonjában egy igen pikáns sms-t, ami feltételezem tőled érkezett. -És érdekelne, honnan ismeritek egymást, és mi van köztetek! – Csend lett.
A Nő kérdően nézett a másikra, aki fészkelődött picit, majd unott arccal kérdezte. – Mi volt az sms-ben? – Hogy mennyire szeretnéd leszopni!- válaszolta a Nő, villámló szemekkel. -Szóval?- nézett rá kérdően. A másik szemtelenül és némileg megkönnyebbülve közelebb hajolt. -Jajj ne parázz már! -Eszembe sincs lenyúlni a pasidat!- és dőlni kezdett belőle a szó. Mire a végére ért, úgy tűnt, mint aki megkönnyebbült, hogy végre valakinek elmesélhette. -Szóval összefoglalva, a neten ismerkedsz, szimplán csak hogy kiegészítsd a kereseted. -Igen, mert munka mellett tanulok!- vágott a szavába a másik.- És egy chat oldalon ismerted meg, ahol Ő kifejezetten szopós kurvát keresett. -Igen, mert azt írta, az nem megcsalás, meg semmi érzelem, csak olyan feszültséglevezetés. -Aha, csakis… – hümmögött maga elé a Nő. -És még sosem találkoztatok, csak üzenetekkel próbáltad őt megnyerni. -Még sosem, és a chat-en is csak párszor írogattunk, aztán odaadtam a számom, ha komolyan akar valamit, keressen. -És pár napja jött tőle egy üzenet, hogy fél óra múlva vár az egyik pláza parkolójában.-De épp foglalt voltam, így nem tudtam menni.-Azt hiszem, meg is haragudott, és ezért írtam neki izgató üzeneteket. -Persze, hogy ne veszíts el egy kuncsaftot.- Nem vagyok kurva!-Háborodott fel a másik. -Semmi ilyet nem mondtam! -Csak gondoltad!-Hidd el van komolyabb problémám is, mint feletted pálcát törni! -Viszont mielőtt halálra sértődsz, van egy üzleti javaslatom a számodra!- És a Nő , bizalmasan közelebb hajolva a másikhoz, beszélni kezdett. Mikor a mondanivalója végére ért, kérdően nézett a másik nőre. -Rendben! -Áll az üzlet!- a Nő elővette a pénztárcáját, és a benne lévő pár ezer forintot a másik elé rakta. -A többit majd akkor!- Megyek, hívlak majd! -Felállt, kezet nyújtott. -Szia, és köszönöm, hogy eljöttél! – búcsúzott, miközben a másik mohón pakolta épp a tárcájába az ezreseket…….
Folyt. köv.
