Kedves Olvasóm!
Elköszönök. Úgy érzem, már nem tudok adni, és olyan belső késztetéssel írni, hogy azt érdemesnek találjam közkincsé tenni. És rá kellett jönnöm, hogy ahányszor megnyitom ezt az oldalt, annyiszor kaparom meg azt az el nem múló sebet. Ideje hagyni, hogy begyógyuljon, a helye úgy is mindig emlékeztetni fog rá. Köszönöm, hogy olvastál!
Üdvözlettel :Királylány
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: