Tombolt a kánikula, a város lassan kiürülni látszott. A Férfi az asztalánál ült, fáradtan dörzsölte meg a halántékát. Napok óta nem találta a helyét. Napi 12 órákat dolgozott, ennek ellenére úgy érezte, nem igazán van eredménye. Ingerült volt mindenkivel, és észrevette, hogy sajnálkozóan súgnak össze a háta mögött. Ettől olyan dühös lett, hogy egy hirtelen ötlettől vezérelve, összehivatott mindenkit, és még annyira sem csomagolta be a mondandóját, mint normál esetben. Fagyosan közölte mindenkivel,  hogy a munkára koncentráljon, ne mással foglalkozzon! A pocsék hangulatához, erősen hozzájárult az is, hogy napok óta nem találkozott a Nővel, és nem is beszéltek még telefonon sem.A  Nő a Balatonra utazott, ki volt merülve és pihenésre volt szüksége. Egyszer kereste telefonon, de mivel nem vette fel, így nem akarta hívogatni.Biztos alszik, fürdik  éli világát, gondolta. Be kellett látnia, ahogy teltek a napok, egyre jobban hiányzott neki. Részben ennek is volt köszönhető a “kirobbanó” jókedve. A telefonja hanyagul az asztal sarkán hevert. Határozott mozdulattal nyúlt érte és meglepődött magán, hogy mint egy kamasz, olyan izgalom tölti el, miközben a Nő nevét megpillantotta a kijelzőn. Izgalommal vegyes idegességgel nyomta le a hívás gombot. Várt….. Kicsengett…..Csalódottság futott végig a bensőjében  az ötödik csengetés után, de nem gondolhatta komolyan, hogy a Nő a telefont bámulva tölti az idejét, várva, ő urasága mikor hívja. Kinyomta…. és  monitor felé fordult. Akkor dolgozzunk, gondolta . Abban a pillanatban,  megszólalt a telefonja. Mikor meghallotta a dallamot, önkéntelenül fülig szaladt a szája. Sietős mozdulattal a készülékért nyúlt és felvette. -Szia! -Szólalt meg az ismerős  hang . Jóleső érzés töltötte el. -Szia! -Mizujs?-Érdeklődött némi távolság tartással a hangjában .- Minden rendben! – A víz kiváló, a lángos isteni, a sör hideg, a pasik  is jók!- Kell ennél több?- Válaszolta a Nő vidáman. – Szuper!- Akkor semmi és senki nem hiányzik!- Nem lehetett nem észrevenni a szavai mögött az iróniát.- Azért azt nem mondtam, hogy semmi nem hiányzik. -Pl. elfogyott a csokikészletem, és ez súlyos gond!- mondta nevetve a Nő. A Férfi sem tudott komoly maradni, ismerve a csokifüggőségüket. -Ez már szinte tragédia! – Hogy tudod feldolgozni?- A vízbe vetem magam! -válaszolta komoly hangon a Nő, majd  felnevetett. Imádta a nevetését, tulajdonképpen magának már bevallotta,  imádja a Nőt. Úgy ahogy van, testestül lelkestül. Kezdek öregedni, hogy ilyen érzelgős lettem? Tette fel magának a kérdést. Vagy egyszerűen ez a NŐ, teljesen az ujja köré csavart, úgy, hogy észre sem vettem. Tulajdonképpen mindegy. -Akkor további kellemes pihenést, sajnos most mennem kell!- mondta a Férfi, majd hozzátette: -Millió csók! -Neked is, és ne dolgozd agyon magad!- Búcsúzott a Nő, és lerakta. A Férfi is lerakta a telefont, felállt, és az ajtó felé indult. Akkor vette észre, hogy a nadrágján szemmel látható jele van, a Nővel való beszélgetésnek. Egyértelműen rajzolódott ki a vékony vászonnadrágon keresztül a kőkeményen álló farka. Nem hiszem el, hogy ez a “ribanc” ilyen hatással van rám, futott végig a fejében a gondolat. Egy semmitmondó beszélgetéstől, csak attól, hogy a hangját hallottam, áll a farkam. Elvigyorodott.Képek futottak a fejében, mocskosabbnál mocskosabbak. Visszalépett az asztalához, kikapcsolta a számítógépét, felkapta a telefonját,  magához vette a  táskáját és kisietett. -Most el kell mennem!-mondta a titkárnők gyöngyének.-Ma már vissza sem jövök, mondjon  le minden megbeszélést legyen szíves! És ezzel elviharzott, az ajtóból még visszafordult. – Mindenki elmehet előbb! – Viszlát!- És mire a titkárnő válaszolt volna, már nyoma sem volt. Gyér volt a városban a forgalom, gyorsan feljutott az autópályára. Tempósan tudott  haladni, nem egész egy óra alatt már a Balatonnál volt, pedig közben még beszerzett egy nagy adag csokit, az elfogyott készlet pótlására. Leparkolt a strand előtt, majd célirányosan elindult, hogy vegyen egy fürdőnadrágot. Miután  végzett a vásárlással, belépőjegyet váltott és elment átöltözni. Mikor végzett az öltözködéssel és kilépett a fülkéből, kicsit gondterhelten nézett körül. Lassan kitehették volna a megtelt táblát. Minden tenyérnyi hely foglalt volt. Hogy fogja itt megtalálni a Nőt, hogy lehetőleg ne vegye észre. Miközben kattogtak a gondolatok a fejében, a szeme rendületlenül pásztázta a tömeget. És egyszer csak, hoppp…..  kiszúrta a Nőt, amint épp akkurátusan összepakol és elindul a víz felé. Ekkora mázlit gondolta, és sietve próbált látótávolságon kívül kerülni. Megvárta még a Nő bement a vízbe, elindult hogy lerakja a cuccait, közben azért fél szemmel követni próbálta  őt a vízben.Gyorsan lepakolt a plédre, majd gondosan visszatakart mindent és ő is elindult a víz felé. Bármennyire is szaporázta a lépteit, mire  annyira be gyalogolt, hogy úszni tudott, a Nőből már csak egy kis pont látszott. Sebes karcsapásokkal veti magát a habokba. Hajtja a vágy is, hogy mielőbb magához ölelhesse . Mikor beéri, óvatosan mögé úszik,  és egy hirtelen mozdulattal elkapja a derekánál fogva. A Nő felsikolt, majd mikor meglátja a Férfit a nyakába csobban, és üdvözlésként a száját a szájára tapasztja, és a csók magáért beszél.Közben a Férfi lehúzza a fürdőnadrágját , és kiszabadítja az ágaskodó farkát, keze  félrehúzza a Nő puncijáról a fürdőruhát, és nemes egyszerűséggel, keményen tövig a farkára húzza ……

Folyt. köv.