Álmodtam…. újra…

Annyira életszerű volt, és feltépte  a gyógyultnak hitt sebet.

Azóta sajog, és bár nem kapargatom, ennek ellenére nagyon fáj.

Ha még egyszer valaki azt meri mondani, hogy az idő minden sebet begyógyít, nyakon legyintem.

Kellene egy nagy bőrönd, ahová bepakolja az ember ezeket az érzéseket, emlékeket. Aztán bedobja egy feneketlen kútba.

Mivel a fenti megoldás még várat magára, így marad az önuralom, és az olyan közhelyek ismételgetése, mint ami nem volt az nem is fájhat, és a hazug, jellemtelen emberek, nem érdemelnek egy könnycseppet sem ….. bla, bla, bla..

Egyenlőre, nem használ …de nem adom fel!

És más okból is sajnos nagyon aktuális 🙁 ….és olyan jó lenne tudni, hogy néha….